Két lány egy konyhapultnyi alapanyaggal és egy Google Drive-os receptgyűjteménnyel – így kezdődik egy átlagos heti találkozónk. Aztán gyúrunk és vágunk és sütünk (ha muszáj…) és agyalunk és átalakítjuk a recepteket. Ínycsiklandozóvá varázsolunk első kóstolásra “fura” ízeket; vagy diadalittasan konstatáljuk, hogy valami már elsőre király lett! Hozzá valami pörgős zene (legutóbb pl. ilyesmi, vajon miért? ;)) vagy életünk legújabb történései az aláfestés.

Ha pedig kész, és mi már alaposan megkóstoltuk, másokat is megcélzunk. Eddig kollégákat, barátokat és családtagokat kértünk meg, hogy mondják el a véleményüket arról, amit készítettünk. Melyik ízlik jobban? Mit lehetne máshogy? Mennyit fizetnének érte? Minél több ember véleményét halljuk, annál jobban tökéletesíthetjük az ételeinket!

Mert mi más is lehetne az első és legfontosabb kérdésünk, mint hogy: mi legyen pontosan a termékünk? Ettől függ majd a pontos célcsoport, marketing, terjeszkedési lehetőség – gyakorlatilag minden. Úgyhogy fogjuk a kérdés gyakorlati oldalát és kísérletezünk! Akiket pedig megtalálunk az “alkotásainkkal”, nem ellenkeztek soha…

Eddig két kóstoltatós alkalom volt, és sokat tanultunk belőlük – még ha néhány banalitást is. Néhány számunkra fontos tanulság:

  • Az elkészítés MINDIG több idő, mint amivel számolunk. Mindig…
  • Hasznos előre megszervezni, hogy hová visszük a kóstolót, és felkészíteni az “alanyokat”, hogy kaja jön! (több ember, kevésbé teletömött pocakkal :))
  • Ha egy ételforma (nekünk most a palacsintatekercs) bejön, érdemes tovább kísérletezni az ízekkel – ebben sok ötletet kapunk a kóstolóktól.
  • Szélsőségeket megcélozni nem érdemes (pl. extrém fűszerezések), és mindig legyen húsos és húsmentes változat is.

Mi is volt még? Biztos hosszabb lesz még a lista; a konkrét kajákról pedig már most sokkal többet tudnánk írni… ezt majd máskor. Általános ötletek persze bármikor jól jönnek, úgyhogy kommentben teljesen nyugodtan eresszétek el magatokat!